A kirekesztéstől a befogadásig

Beszámoló az EEA 2015-ös közgyűléséről


Az Európai Evangéliumi Szövetség (EEA) a németországi  Schwäbisch Gmündben tartotta 2015. októberében az éves közgyűlését. Erre a közgyűlésre az Aliansz — Magyar Evangéliumi Szövetség főtitkárával, Horváth Istvánnal utaztam együtt, jómagam az Evangelikál Teológia Alapítvány ösztöndíjával. A közgyűlés témája A kirekesztettségtől a befogadásig volt. Azért is különösen érdekes, hogy erre a témára esett a szervezők választása, mert általában a téma már jó 6-8 hónappal a közgyűlés előtt eldől, viszont a közgyűlés előtt csupán néhány héttel történt meg az újkori európai történelem legnagyobb migrációs válsága. Ezen történések fényében kezdődött a konferencia, érthető okokból igencsak felfokozott várakozásokkal. Az EEA közgyűlések sajátosságaként ebben az évben is az alábbiak szerint alakult a közgyűlés napi programja: reggel közös dicsőítés után bibliatanulmány egész héten ugyanazon előadó vezetésével; majd egy a közgyűlés témájához kapcsolódó előadás és reflexió; ebéd után egy-egy panelbeszélgetés vagy ún. workshopok; este pedig egy újabb plenáris előadás.
Ezen közgyűlés bibliatanulmányait Chawkat Moucarry szíriai születésű keresztény teológus, iszlámkutató tartotta. A bibliatanulmányok érdekessége volt, hogy Moucarry a kereszténységet a bibliai hősök arab leszármazottai szemszögéből igyekezett bemutatni. Névlegesen főleg az 1Mózes 16-ból, azaz Hágár és Ismael történetéből. A történet szerint Ismaelt ugyanúgy körülmetélte Ábrahám, így Ismael ugyanúgy a szövetség örököse, mint Izsák. Ugyancsak a történet szerint Ismaelt egyaránt meghallgatta és segítette az Úr, így tehát teológiai értelemben nem tekinthetjük az arabokat a zsidó-keresztények ellenségeinek, mégha a jelen kor történései ezt is igyekeznének alátámasztani.
Az egyik legérdekesebb előadás A bevándorlók integránciója egy svéd modell alapján címet viselte, az előadó pedig Peter Magnusson volt. A svéd Magnusson 27 éve dolgozik az OM-nél, szakterülete az ifjúsági lekigondozás-tanácsadás, az utóbbi évtizedben már svéd kormányhivatalok is kikérték szakvéleményét néhány állami projektet illetően. Az általa és 60 önkéntese által vezetett klubok sikerrel vették fel a küzdelmet a kirekesztéssel, diszkriminációval, és az igazságtalan bánásmóddal szemben. A szervezetük célja, hogy segítse a bevándorlókat minél sikeresebben integrálódni a társadalomba különféle eszközökön keresztül: tanácsadás, iskolai felzárkóztatás által, vagy akár azzal, hogy autóvezetést tanítanak közel-keleti tinédzsereknek. Sikeres munkát folytatnak balkáni, észak-afrikai, és közel-keleti bevándorlók között. Előadásában kitért arra, hogy Európa gyülekezeteinek nagy részét a félelem irányítja. Ezzel együtt látása szerint az Evangéliumot nem lehet csak az élet egy területének tekinteni, hanem annak ki kell terjednie az élet egészére, így tehát az Evangélium megélése megköveteli, hogy felkeljünk a gyengébbek védelmére anélkül, hogy elköteleznénk magunkat bármely politikai oldalnak. Meglehet, ez azzal fog járni, hogy az európai keresztyénségnek ki kell majd mozdulnia a komfortzónájából. Előadása zárásaként egy érdekes gondolattal próbálta motiválni a közgyűlés résztvevőit: ha a menekültkérdésre úgy tekintünk, mint egy áldozathozatalra a részünkről, akkor kevesebb motivációnk lesz, mintha úgy tekintenénk rá, mint egy kiváltságra, hogy ezekkel az emberekkel foglalkozhatunk.
Egy másik plenáris előadó Avi Snyder, a Zsidók Jézusért európai igazgatója volt. Előadásának címe Xenofóbia, megbocsátás, és az Evangélium   volt, amelyben a zsidó-arab helyzetre fókuszált, illetve az európai gyülekezetek nagy részét átfogó xenofóbiáról. Előadásának sarkalatos pontja volt, hogy a Bibliából egyértelműen levezethető, hogy Isten előkészíti a jövevények, ill. ellenségek kibékítését, így tehát ez a keresztények feladata is egyben. És bár azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy nincsen képességünk egy egész társadalmat megszabadítani az idegengyűlölettől, arra igenis van lehetőségünk, hogy olyan gyülekezeteket hozzunk létre, ahol nincs helye a xenofóbiának. Végezetül kiemelte, hogy a xenofóbia legerősebb ellenszere maga a Jó Hír.

A magyar keresztyénség szempontjából harmadik legfontosabb előadás az Etnikai gyülekezetek címet viselte, az előadó pedig a Budapesten élő Bob Hitching volt, aki a legnagyobb közép-kelet európai romamisszió, a Roma Biblia Szövetség vezetője. Előadásában kitért arra, hogy bár a romák ugyanúgy kívülállók a társadalomban, mint a közel-keleti menekültek, azonban teljesen más istenképpel rendelkeznek, hiszen monoteista vallásuk szerint az Isten és az ördög egy személyben van jelen. (Az előadó kiemelte, hogy bár nincsen rá közvetlen bizonyíték, valószínűsíthető hogy a romák istenhite a Dániel próféta idejében élő zsidó diaszpóra hatásának köszönhető.) Előadása egyik fontos alappillére volt a nyugat-európai és a kelet-európai romák közötti különbségtétel. Míg előbbiek elég jól beilleszkedtek a társadalomba, addig utóbbiakra a társadalom mint számkivetettekre tekint, akiket nem látnak szívesen a kultúra egészében. Véleménye szerint utóbbi – több más ok mellett – azért is alakult így, mert a szélsőjobboldali pártok az utóbbi jónéhány évben igencsak megerősödtek (valaha 5%-ot is alig tettek ki, ma már közel járnak a 20%-hoz), és míg Nyugaton ezek a hangok szélsőségesnek tetszenek, addig a posztkommunista országokban képesek nagy tömegeket megmozgatni. Bob Hitching úgy látja, hogy az integrációs nehézségekből fakadóan a társadalom általában két nagy hibát követ el a romákkal kapcsolatban: az első az ún. “jóindulatú rasszizmus”, amikor a társadalom minden tagjának van ötlete arra, hogy mire lenne szüksége a romáknak; a másik pedig az ún. “kisebbségi-haszontalanság szindróma”, ami akkor következik be, ha egy kisebbségi csoporttal kisebbrendűséget éreztetnek, és ekkor ez a kisebbségi csoport elkezd a társadalomra úgy tekinteni, mint csupán egy olyan helyre, amitől el kell venni, hozzáadni viszont nem kell semmit. Ez persze – mondani sem kell – pusztán egy ördögi kört indít el, ahol a kisebbségi csoport élősködik a társadalmon, minek hatására az még inkább meggyűlöli és kitaszítja a kisebbségi csoportot, ami viszont semmi másra nem sarkallja a kisebbségi csoportot, mint hogy még jobban kihasználja a társadalmat, és így tovább. Az előadó és szervezete az évek során számos tisztán roma- és kevert gyülekezeteket hoztak létre, így elég jó képpel rendelkeznek azokkal a problémákkal kapcsolatban, amik minden gyülekezet előtt állnak, ahol roma tagság is van. Három ilyen fő problémára és a hozzájuk tartozó megoldásra tért ki előadásában. Az első probléma a “vajda” vezetés, ahol egy-egy hangadó személy vezetői pozíciót feltételez magának, és elkezd uralkodni a gyülekezeten. E problémának a megoldása az előadó szerint az eucharisztikus közösség, ahol mindenki egyenlő. A második probléma a kultúraidegen, heves, nagy lángon égő istentiszteleti forma. Ennek megoldása szerinte egy egységes roma liturgia kialakítása lenne. A harmadik nagyon komoly probléma a romák pesszimista eszkatológiája, amiben állandó átok alatt levőknek érzik magukat, és Istentől kapni félnek, mert ha Isten adna is nekik valamit, az csakis valami rossz lehet. Ezt az Evangélium igazságával és egy optimista eszkatológiai tanítással lehetne ellensúlyozni, ahol világosan le van fektetve az az alapelv, hogy Isten egy jó Atya, aki jó ajándékokat akar adni az Ő gyermekeinek.

HEGEDŰS D. VIKTOR

Sorry, comments for this entry are closed at this time.