Beszámoló a 2016. évi FEET konferenciáról

Posted on December 19th, 2016 by by admin

Hová szegezte ki a híres anekdota szerint Luther Márton 95 tételét? A legtöbb középiskolát végzett ember ismeri a választ: a wittenbergi vártemplom kapujára. Természetesen a teológus is tudja ezt. Mit csinál hát, ha egy reformációról szóló teológiai konferenciát épp Luther városában tartanak? Megveszi a helyi – esetünkben a hatvani – vasútállomáson a nemzetközi vonatjegyet Wittenbergbe.

    A konferencia első napján, miután feleségemmel 1100 km-t vonatoztunk kb. 16 óra alatt, megérkeztünk Németországba, Wittenberge-be. Az idő este 9 körül járt. Leszálltunk a vonatról és odamentünk az első taxihoz. Bőröndjeinket bepakoltuk a csomagtartóba, majd beültünk a kocsiba. Bemondtuk a szállásunk nevét. A taxis értetlenül nézett ránk: ebben a városban nem tud ilyen motelről. Bemondtuk a címet… nem, ebben a városban ilyen nevű utca sincs. ??! Megmutatjuk neki az otthon előre letöltött térképet: – Ááá, eltévesztették a várost. Ez itt Wittenberge, önök pedig Lutherstadt-Wittenberget keresik.

    Ilyen kellemetlen módon tanultuk meg, hogy a híres várost 1938 óta Lutherstadt Wittenbergnek nevezik. Miután kiderült, hogy a taxi a “jó” Wittenbergbe 95000 forintnyi Euróba kerülne, maradtunk a vonatozásnál. További 4 óra, 4 átszállás és 240 km leküzdése után kiszálltunk egy másik taxiból a szállásunk előtt. Ami természetesen zárva volt, éjjeli recepciós pedig sehol… Ilyen nehézségekkel kezdődött a 2016. évi FEET konferenciánk, de azt kell mondjam, hogy ennek ellenére minden percét élveztem.

    Az első este programjáról, Prof. Pierre Berthoud-nak, a FEET elnökének a köszöntőjéről, és az első plenáris előadásról, Prof. Christoph Raedel: “Guilt, Shame and Forgiveness: The Crucial Questions of Life in the Perspective of Reformation Theology” című dolgozatáról lemaradunk.

     A második nap, és minden további nap imádsággal és áhítattal kezdődik. Ennyit a “hitetlen teológiaprofesszor” sztereotípiájáról. Sajnos tényleg létezik ilyen – én is a kelleténél többel találkoztam már -, de ebben a körben szinte mindenki megtért, újjászületett, Jézus Krisztussal szoros személyes kapcsolatban álló, élő hitű ember. Igaz, ami igaz, a közös dicsőítésben jellemzően nem vagyunk túl erősek, a jelenlévő teológusok közül kevés embernek van ének-zenei talentuma. Az egyik közös ének befejezése után hallom, amint mögöttem Dr. Paul Negruţ félhangosan maga elé dörmögi a János 11,35-öt: “…és Jézus könnyekre fakadt.”

    De az áhítatok nagyon jók! Minden FEET konferencián újra meg újra megtapasztalom – amit eddig is tudtam -,  hogy a magas szintű tudományos exegézis és Isten Szentlelke nem ellenségek. Ha a tudomány belesimul a Lélek munkájába, akkor nem lesz öncélúvá, és nem a felfuvalkodásra hajlamos földi szolgákat, hanem a kereszt Urát fogja felemelni. Ebben az évben Prof. Christoph Stenschke tartja az áhítatokat. Újszövetséges létére magabiztos héber nyelvi ismeretekkel visz be bennünket a zsoltárok mélységeibe.

    A második plenáris előadás Prof. Thomas Schirrmacher “Reformation, Denominationalism and the Unity of the Church. Why is the Church so Divided?” című dolgozata. Prof. Schirrmacher különféle ökumenikus társulások tagja és elnöke, aki rendszeresen találkozik a pápával, a konstantinápolyi pátriárkával és más magas szintű egyházi vezetőkkel. Teológiai és egyházpolitikai megközelítésből is egyaránt a kereszténység egységén, a különböző felekezetek közeledésén dolgozik. Dolgozatát hallva az ember szinte nem is érti, hogy évszázadok megosztottsága után miért is nem egyesült még minden egyház?

    Hallva gondolatait kettős érzések vannak bennem: egyrészt eszembe jut az a csodálatos ökumenikus szellem, ami a saját városomban, Hatvanban fogadott. Az ott lévő “bevett egyházak” képviselői nem nézték, hogy a baptista felekezetek nincs erős hagyománya Hatvanban, nem nézték, hogy kis egyház, új gyülekezet jelenik meg a színen, vagy hogy kezdő lelkész vagyok, hanem azonnal örömmel, testvérként fogadtak, és egyből szolgálatra kértek fel az ökumenikus alkalmon. Nem kérdéses, hogy a helyi papok, lelkészek mind megtért, hívő emberek. Eszembe jut, hogy a szociális intézményben, ahol intézményi lelkészként szolgálok, milyen jól együtt tudunk működni baptisták és katolikusok. Nagyszerű közös áhítataink vannak. Eszembe jut, hogy a Pázmány teológiai karán egy fél éven keresztül behallgattam a dogmatika órákra, és minden tanóra imádsággal kezdődött… Eszembe jut megannyi dogmatikai kérdés, ahol, ha igazán mélyen belemegyünk a fogalmak tisztázásába, kiderül, hogy közel sem áll olyan távol egymástól a katolikus és a protestáns álláspont, mint elsőre gondolnánk.

    Másrészt eszembe jut több katolikus vagy ortodox többségű régió, ahol az emberek vallásossága rideg, élettelen és babonás. Itt van mindjárt példának a harmadik plenáris előadás, Dr. Leonardo De Chirico és José de Segovia tollából: “The Reformation in ITALY and SPAIN and its relevance for today”. Dr. De Chirico Rómában plántál evangéliumi gyülekezetet, és nagyon komoly ellenállással néz szembe. A spanyol szolgatársak hasonlókról számolnak be. Igen, nyilvánvaló, hogy vannak közegek, amelyek az okkultizmust, a paráznaságot, a vallásosság álarca mögé bújó szélsőséges nacionalizmust nagyon jól megtűrik magukban, de az élő Jézus Krisztust hirdető evangéliumi kereszténységet gyűlölik.

    Persze a halott vallásosság sem csupán katolikus vagy ortodox sajátosság, bármely felekezetben, köztünk baptisták között is ugyanúgy előfordulhat. A fentiek feszültségében Schirrmacher professzort hallgatva felmerül bennem a kérdés: legyen-e ökumenikus szellem vagy küzdjünk foggal-körömmel a saját hitünkért? A bennem megfogalmazódó válasz a következő: igen, fontos az ökumené, de csak akkor, ha minden hatalmasság és minden név térdet hajt az élő Jézus előtt.

    A Dr. Hetty Lalleman által vezetett “Meeting for doctoral students”-t és a délutáni, Prof. Tony Lane által vezetett workshopot ezúttal kihagyjuk. A Dr. Lalleman által vezetett foglalkozás fontos szolgálat: a PhD hallgatók beszámolnak a doktorijuk alakulásáról és lelki és szakmai segítséget is kapnak egy, a saját iskolájuktól független, védett közegben. Két éve, négy éve, még a jelentkezésre készülve számunkra is sokat jelentett a fórum. Idén is értékes segítség lehetne, de az előző napi éjszakába nyúló hosszú utazás, és a tömény délelőtti előadások miatt délutánra elnyom bennünket az álmosság.

    Este viszont már újra talpon vagyunk. Panagiotis Kantartzis, Stanislav Alexiev és Danail Ignatov görög és bolgár teológusok beszélnek a reformáció Görögországban, illetve Bulgáriában gyakorolt hatásáról: “The Reformation in GREECE and BULGARIA and its relevance for today”. Számomra a cikkek tartalmánál maradandóbb az a baráti, testvéri szeretet, amivel a görögök és a bolgárok ugratják egymást. Hasonlóan vagyunk mi a román testvérekkel: “egy húron pendülünk”. Krisztusban nincs görög és bolgár vagy magyar és román…

    A következő előadást Dr. Rune Imberg and Rolf Kjøde tartják: “The Reformation in SCANDINAVIA and its relevance for today.” A mából visszatekintve szinte szükségszerűnek tűnik, hogy Skandináviában a lutheránus vált államvallássá, és hogy ennek elliberálisodó maradványain felépült az a fajta szekuláris korszellem, ami ma jellemzi a régiót. Imberg és Kjøde kollégák előadásából viszont azt tudjuk meg, hogy a lutheranizmus skandináv térnyerését egyszerűen a reformáció korabeli politikai csatározások okozták, szinte “véletlen” dolgok, mint egy püspök betegsége, és nem az, hogy az északi néplélek erre az irányzatra lett volna fogékony. Persze mint minden, a “véletlenek” és politika is Isten kezében van.

    Fáradtan, az információktól zúgó fejjel fekszünk le. Vasárnap reggel természetesen nincs teologizálás: a teológusok is istentiszteletre mennek. Többféle felekezet istentiszteletéből lehet választani. Nem is feltétlenül a baptistát választanám, hiszen nagyon érdekel az is, hogy milyen egy mai evangélikus istentisztelet a vártemplomban, viszont a baptista istentisztelet ma különlegesnek ígérkezik.

    Bemerítés lesz, mégpedig élő vízbe, az Elba folyóba merítenek be. Hitvallók bemerítése Luther városában! Nagy “elégtétel” ez nekünk, baptistáknak, hiszen Luther annak idején először szintén a hitvalló keresztség mellett tette le a voksát, és nem teológiai, hanem egyházpolitikai okokból visszakozott, nem akarván elveszíteni a választófejedelmek támogatását. Mi több, azt mondják, hogy egy csapat iránit merítenek be! A migránsválság, és az elmúlt hónapok terrorakciói felvetik bennünk a kérdést: biztos, hogy jó ötlet odamenni? Nem lesz “balhé”? Nem lesz abból veszélyes helyzet, ha olyan helyre megyünk, ahol egy csapat muszlim megkeresztelkedik? Aztán mégis úgy döntünk, hogy ott a helyünk. De egy pár sms-t azért szétküldünk barátoknak, szolgatársaknak: “imádkozzatok, hogy ne legyen baj, minden rendben menjen”.

    Végül kiderül, hogy öt vagy hat német testvér mellett mindössze egy iránit merítenek be. Igaz, őt elkíséri 4-5 barátja, nekik tolmácsolnak. Tényleg szép az élő vizes bemerítés, baptista lelkész létemre most vagyok ilyenen először. Csavar a történetben, hogy lelkésznő merít be. Az elhangzó üzenet erős, aktuális, evangéliumi.

    A délután tömény történelem, de a legérdekesebb fajtából. A városnézés során ugyanis itt visszaadhatatlan mennyiségben kapjuk az információkat a vártemplomról, a reformációról, Lutherről, Melanchtonról, Cranachról, utóbbiak rekonstruált családi házát és múzeumát is meglátogatjuk. Így élvezetes a reformációról tanulni: az ember benne van a dolgok közepében, lát, hall, szagol és ízlel.

    A vártemplom kapcsán két, egymással ellentétes dolog ragadja meg a figyelmemet. Az egyik, hogy odabent tele van minden a reformátorok és a választófejedelmek szobraival és ereklyéivel… Mivel jobb ez, mint a reformáció előtti katolikus templomok, ahol a szentek szobrait és ereklyéit őrizték? Vajon mit szólna Luther ahhoz a fajta Luther-kultuszhoz, ami ma dívik itt?

    A másik egy pozitív példa. A középkori vártemplomhoz kívülről hozzá van építve egy teljesen modern szárny. Egy ilyen régi épülethez így hozzácsatolt új épületet még nem is nagyon láttam eddig. A modern szárny a jelenlegi evangélikus teológiai szemináriumnak ad otthont. Még a hozzám hasonló, építészetben nem járatos embernek is azonnal átjön az üzenet: ma is folytatjuk, ecclesia semper reformanda est.

    Este a vacsora után a harmadik plenáris előadás következik, Prof. Paul Wells: “Reformation, Freedom of Conscience, and the Advent of Secularism.” Hogyan változott a lelkiismereti szabadság jelentése a reformáció korától napjainkig. A lelkiismereti szabadság kezdetben, a reformátorok fejében a megnövekedett egyéni felelősséget jelentette, azt hogy a lelkiismeret úgy szabad, hogy “Isten igéjének a foglya”. Hogyan változott ez a fogalom önmaga ellentétévé?  Hogy lett ebből morális öntörvényűség és olyan szekularizáció, amely nem csak lehetőséget ad arra, hogy az ember totálisan hátat fordítson Isten igéjének, hanem gyakran ki is kényszeríti ezt a lépést? Égető kérdések.

    Másnap a megkezdett gondolatmenethez kapcsolódó kérdéseket vet fel Dr. Andrew McGowan: “The Reformation and the Questions of Authority and Truth” dolgozata, a negyedik plenáris előadás. Az autoritás és az igazság kérdései a reformációban.

    A következő előadást én tartom. Szeretném, ha már ott tartanék, hogy a saját jogomon tarthatnék előadást a “fősodorban”, de ezúttal Szűcs Ferenc professzor úr küldötteként tartom meg az ő előadását. Ő a Károli Gáspár Református Egyetem rendszeres teológia professzora, és a magyarországi reformációról adna elő (Dr.Andreas Hahn & Dr. Ferenc Szűcs “The Reformation in POLAND and HUNGARY and its relevance for today”), de sajnos egészségügyi okok miatt nem tud személyesen jelen lenni a konferencián.

    Viszont a következőkben tárgyankénti csoportokra bomlunk, és a rendszeres teológiai csoportban már a saját dolgozatomat adom elő. A címe: “The Euthyphro Dilemma and the Sermon on the Mount With Special Regards to Matthew 5:17′s πληρῶσαι.” Szeretem a vallásfilozófiai dilemmákat bibliai exegézissel összekapcsolni. Tudom, hogy a dolgozatomon még sok fejleszteni való van, de örülök, hogy előadhatom.

    Este a grúziai (Dr. Tatiana Kopaleisvili) és az oroszországi valamint az ukrajnai reformációról (Dr. Joshua Searle) és napjainkban való jelentőségéről hallunk. Dr.Tatiana Kopaleisvili & Dr.Joshua Searle: “The Reformation in GEORGIA, UKRAINE and RUSSIA and its relevance for today” A Grúziáról szóló prezentáció történeti jellegű, Dr. Searle-é ezzel szemben gyakorlatilag egy missziós kiáltvány, tele pragmatikus ötletekkel és felszólításokkal, arra nézve, hogy most mit kellene csinálni az adott országokban.

    Később Dr. Pavel Cerny ad elő a cseheknél történt, illetve történő reformációról: “The Reformation in the CZECH REPUBLIC and its relevance for today”, majd ugyanennek a témának a romániai változatáról Dr. Paul Negruţ és Dr. Ciprian Simuţ. A romániai témának Erdély és a Partium kapcsán természetesen számtalan magyar vonatkozása is van. Ezek egy részét tudtam eddig is, de hallok érdekes új dolgokat is a magyar reformációról.

    A román kollégákat egyébként különösen is kedvelem és tisztelem. Mindketten kivételesen intelligens és művelt emberek, de egy ilyen konferencián ez szinte mindenkivel kapcsolatban igaz. Dr. Negruţ az első végzettsége szerint pszichiátriai szakorvos, a teológia és a pszichiátria határterületéről, a démonizáltságról és az exorcizmusról kérdezem. Válasza részletes és józan, sokrétű tapasztalattal, ugyanakkor szenzációhajhászás nélkül beszél erről a nehéz és megosztó témáról. Annyira két lábbal a földön áll, hogy első pillantásra mintha nem is hinne a természetfelettiben. De ahogy jobban belemerülünk a beszélgetésbe, olyan bizonyságtételeket mond el, melyekből kiderül, hogy élete során többször is Isten csodaszámba illő beavatkozását tapasztalta meg. Amikor Negruţ dr. elmegy aludni, közvetlen kollégája azt mondja, hogy ezeket a történeteket ő is most hallja először. Szimpatikus ez az alázatos visszafogottság, mások – talán én magam is – sokkal kevésbé “ütős” történeteket is szenzációsabbként tálalnának és úton-útfélen emlegetnének.

    Dr. Simuţ-cal még estébe nyúlóan beszélgetünk. Neki remek humorérzéke van, már többedik teológiai konferencián keveredünk vele “poénkodásba”. Emellett szereti a magyarokat, annyira, hogy azon kevés románok egyike, aki folyékonyan beszél magyarul. Mivel Erdélyben születtem, én is beszélek valamennyire románul, ezt ilyenkor szoktam is próbálgatni, gyakorolni, de a komolyabb teológiai témákhoz mindig visszaváltunk angolra a szókincsem hiányossága miatt.

    A vacsora után a FEET taggyűlése zajlik. Mivel 2010 óta a szervezet tagjai vagyunk, ezért részt veszek rajta. Pénztárbeszámoló, új tagok felvétele, a következő konferencia helyszínének és időpontjának a kiválasztása, pragmatikus kérdések megbeszélése.

    Az ötödik, egyben utolsó plenáris előadás témája: “Reformation and Leadership in the Church”. Az előadó Prof. Paul Bernhard Rothen, Svájcból. Számomra az egyik legérdekesebb előadás. Arról beszél, hogy a Biblia nem tud arról a fajta vezetésről, amit a mai korban propagálnak. Nem csak a menedzser-szemléletet utasítja el, hanem magát a vezetés (leadership) mai fogalmát kérdőjelezi meg. Szerinte a vezetés mai fogalma olyan 19. századi narratívákban gyökerezik, mint pl. a freudizmus vagy a leninizmus. Rothen szerint ezekben a világszemléletekben van egy vezető (pl. egy terapeuta vagy egy forradalmár), egy “felkent” alak, akinek van egy víziója, problématudata, látja, hogy hol van a gond az egyénben vagy a társadalomban, látja a megoldást, és karizmatikus módon törekszik arra, hogy követőit eljuttassa a helyes állapotba. Ebből a típusú gondolkodásból nőttek ki a mai vezetéselméleti rendszerek. Ezzel szemben Rothen professzor Mózest és Luthert állítja követendő példának. Mózesnek nem problématudata volt, és nem is a jövőre vonatkozó kidolgozott “látása”, hanem egyszerűen követte a felhő vagy lángoszlop alakjában előtte haladó URat. Luther sem dolgozott ki részletes projektet arra nézve, hogy hogyan indítsa el a reformációt, hanem egyszerűen hirdette az igét, tanított, írt, bibliát fordított, végezte az írástudó munkáját, és a dolgok egyszer csak történni kezdtek körülötte. Emlékezetes előadás, számomra a leginspirálóbb mind közül.

    A konferencia Prof. Pierre Berthoud FEET elnök záró szavaival és imádsággal fejeződik be. A konferencia után még Luther-túrák indulnak Erfurtba az Ágoston-rendi kolostorhoz és Wartburg várához, ezeken azonban már nem veszünk részt. Gondolatokkal, inspirációval, minden testi és lelki jóval feltöltődve utazunk haza.

    FEET. Fellowship of European Evangelical Theologians. Európai Evangelikál Teológusok… Közössége? Szövetsége? Baráti társasága? A Fellowship ezek közül bármelyiket jelentheti, és esetünkben talán jelenti is.

    Visszagondolok arra, hogy 2010-ben, a Baptista Teológiai Akadémia harmadéves BA hallgatójaként hogyan kerültem az első berlini FEET konferenciámra. Feleségem, Anna a BTA-n MA-s hallgató volt akkoriban. Noha ő már addigra két főiskolán is tanított óraadóként, mindketten beláttuk, hogy a konferencia színvonala magasan a mi szintünk fölött van. A résztvevők az európai evangelikál teológiai főiskolák, egyetemek professzorai, tanszékvezetői, nem ritkán több doktorátussal rendelkező emberek voltak. Egy összeszokott, egymást régről ismerő társaság.

    És a csoda az volt, hogy befogadtak minket! Pedig akkor nem viselkedtem a kellő alázattal: emlékeim szerint egyik provokatív kérdést a másik után tettem fel egy olyan társaságban, ahol illőbb lett volna, ha csak csukott szájjal hallgatom a nálam okosabbakat, tapasztaltabbakat. Mégsem néztek ki bennünket, hanem türelmesen válaszoltak, és nagyvonalúan megelőlegezték, hogy kollégák vagyunk. Krisztusi alázat és szeretet vett bennünket körül. Jó volt velük lenni. Az a vers jár a fejemben, amiben Kányádi Sándor leírja, hogy a szalontai Arany János múzeumban felpróbálta Arany kalapját, és nagynak, szörnyen nagynak találta azt magára, mégis elmosolyodott magában: “No de sebaj, belenövök”.

    Hat év, négy további FEET konferencia, sok tanulás és a BA képzettségem, illetve mindkettőnk MA diplomájának megszerzése után, immár harmadéves teológiai PhD hallgatóként még mindig úgy látjuk Annával, hogy kicsik vagyunk ebben a közegben, de azt is, hogy ez egy olyan közeg, amibe érdemes belenőni.

                                Nemeshegyi-Horvát György

 Szeretném megköszönni az Evangelikál Teológia Alapítvány támogatását, amellyel segített a konferencián való részvételemben!

A beszámoló megjelent a Szolgatárs c. folyóirat 2017. 1. számában is. Link

A kirekesztéstől a befogadásig

Posted on August 15th, 2016 by by admin

Beszámoló az EEA 2015-ös közgyűléséről


Az Európai Evangéliumi Szövetség (EEA) a németországi  Schwäbisch Gmündben tartotta 2015. októberében az éves közgyűlését. Erre a közgyűlésre az Aliansz — Magyar Evangéliumi Szövetség főtitkárával, Horváth Istvánnal utaztam együtt, jómagam az Evangelikál Teológia Alapítvány ösztöndíjával. A közgyűlés témája A kirekesztettségtől a befogadásig volt. Azért is különösen érdekes, hogy erre a témára esett a szervezők választása, mert általában a téma már jó 6-8 hónappal a közgyűlés előtt eldől, viszont a közgyűlés előtt csupán néhány héttel történt meg az újkori európai történelem legnagyobb migrációs válsága. Ezen történések fényében kezdődött a konferencia, érthető okokból igencsak felfokozott várakozásokkal. Az EEA közgyűlések sajátosságaként ebben az évben is az alábbiak szerint alakult a közgyűlés napi programja: reggel közös dicsőítés után bibliatanulmány egész héten ugyanazon előadó vezetésével; majd egy a közgyűlés témájához kapcsolódó előadás és reflexió; ebéd után egy-egy panelbeszélgetés vagy ún. workshopok; este pedig egy újabb plenáris előadás.
Ezen közgyűlés bibliatanulmányait Chawkat Moucarry szíriai születésű keresztény teológus, iszlámkutató tartotta. A bibliatanulmányok érdekessége volt, hogy Moucarry a kereszténységet a bibliai hősök arab leszármazottai szemszögéből igyekezett bemutatni. Névlegesen főleg az 1Mózes 16-ból, azaz Hágár és Ismael történetéből. A történet szerint Ismaelt ugyanúgy körülmetélte Ábrahám, így Ismael ugyanúgy a szövetség örököse, mint Izsák. Ugyancsak a történet szerint Ismaelt egyaránt meghallgatta és segítette az Úr, így tehát teológiai értelemben nem tekinthetjük az arabokat a zsidó-keresztények ellenségeinek, mégha a jelen kor történései ezt is igyekeznének alátámasztani.
Az egyik legérdekesebb előadás A bevándorlók integránciója egy svéd modell alapján címet viselte, az előadó pedig Peter Magnusson volt. A svéd Magnusson 27 éve dolgozik az OM-nél, szakterülete az ifjúsági lekigondozás-tanácsadás, az utóbbi évtizedben már svéd kormányhivatalok is kikérték szakvéleményét néhány állami projektet illetően. Az általa és 60 önkéntese által vezetett klubok sikerrel vették fel a küzdelmet a kirekesztéssel, diszkriminációval, és az igazságtalan bánásmóddal szemben. A szervezetük célja, hogy segítse a bevándorlókat minél sikeresebben integrálódni a társadalomba különféle eszközökön keresztül: tanácsadás, iskolai felzárkóztatás által, vagy akár azzal, hogy autóvezetést tanítanak közel-keleti tinédzsereknek. Sikeres munkát folytatnak balkáni, észak-afrikai, és közel-keleti bevándorlók között. Előadásában kitért arra, hogy Európa gyülekezeteinek nagy részét a félelem irányítja. Ezzel együtt látása szerint az Evangéliumot nem lehet csak az élet egy területének tekinteni, hanem annak ki kell terjednie az élet egészére, így tehát az Evangélium megélése megköveteli, hogy felkeljünk a gyengébbek védelmére anélkül, hogy elköteleznénk magunkat bármely politikai oldalnak. Meglehet, ez azzal fog járni, hogy az európai keresztyénségnek ki kell majd mozdulnia a komfortzónájából. Előadása zárásaként egy érdekes gondolattal próbálta motiválni a közgyűlés résztvevőit: ha a menekültkérdésre úgy tekintünk, mint egy áldozathozatalra a részünkről, akkor kevesebb motivációnk lesz, mintha úgy tekintenénk rá, mint egy kiváltságra, hogy ezekkel az emberekkel foglalkozhatunk.
Egy másik plenáris előadó Avi Snyder, a Zsidók Jézusért európai igazgatója volt. Előadásának címe Xenofóbia, megbocsátás, és az Evangélium   volt, amelyben a zsidó-arab helyzetre fókuszált, illetve az európai gyülekezetek nagy részét átfogó xenofóbiáról. Előadásának sarkalatos pontja volt, hogy a Bibliából egyértelműen levezethető, hogy Isten előkészíti a jövevények, ill. ellenségek kibékítését, így tehát ez a keresztények feladata is egyben. És bár azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy nincsen képességünk egy egész társadalmat megszabadítani az idegengyűlölettől, arra igenis van lehetőségünk, hogy olyan gyülekezeteket hozzunk létre, ahol nincs helye a xenofóbiának. Végezetül kiemelte, hogy a xenofóbia legerősebb ellenszere maga a Jó Hír.

A magyar keresztyénség szempontjából harmadik legfontosabb előadás az Etnikai gyülekezetek címet viselte, az előadó pedig a Budapesten élő Bob Hitching volt, aki a legnagyobb közép-kelet európai romamisszió, a Roma Biblia Szövetség vezetője. Előadásában kitért arra, hogy bár a romák ugyanúgy kívülállók a társadalomban, mint a közel-keleti menekültek, azonban teljesen más istenképpel rendelkeznek, hiszen monoteista vallásuk szerint az Isten és az ördög egy személyben van jelen. (Az előadó kiemelte, hogy bár nincsen rá közvetlen bizonyíték, valószínűsíthető hogy a romák istenhite a Dániel próféta idejében élő zsidó diaszpóra hatásának köszönhető.) Előadása egyik fontos alappillére volt a nyugat-európai és a kelet-európai romák közötti különbségtétel. Míg előbbiek elég jól beilleszkedtek a társadalomba, addig utóbbiakra a társadalom mint számkivetettekre tekint, akiket nem látnak szívesen a kultúra egészében. Véleménye szerint utóbbi – több más ok mellett – azért is alakult így, mert a szélsőjobboldali pártok az utóbbi jónéhány évben igencsak megerősödtek (valaha 5%-ot is alig tettek ki, ma már közel járnak a 20%-hoz), és míg Nyugaton ezek a hangok szélsőségesnek tetszenek, addig a posztkommunista országokban képesek nagy tömegeket megmozgatni. Bob Hitching úgy látja, hogy az integrációs nehézségekből fakadóan a társadalom általában két nagy hibát követ el a romákkal kapcsolatban: az első az ún. “jóindulatú rasszizmus”, amikor a társadalom minden tagjának van ötlete arra, hogy mire lenne szüksége a romáknak; a másik pedig az ún. “kisebbségi-haszontalanság szindróma”, ami akkor következik be, ha egy kisebbségi csoporttal kisebbrendűséget éreztetnek, és ekkor ez a kisebbségi csoport elkezd a társadalomra úgy tekinteni, mint csupán egy olyan helyre, amitől el kell venni, hozzáadni viszont nem kell semmit. Ez persze – mondani sem kell – pusztán egy ördögi kört indít el, ahol a kisebbségi csoport élősködik a társadalmon, minek hatására az még inkább meggyűlöli és kitaszítja a kisebbségi csoportot, ami viszont semmi másra nem sarkallja a kisebbségi csoportot, mint hogy még jobban kihasználja a társadalmat, és így tovább. Az előadó és szervezete az évek során számos tisztán roma- és kevert gyülekezeteket hoztak létre, így elég jó képpel rendelkeznek azokkal a problémákkal kapcsolatban, amik minden gyülekezet előtt állnak, ahol roma tagság is van. Három ilyen fő problémára és a hozzájuk tartozó megoldásra tért ki előadásában. Az első probléma a “vajda” vezetés, ahol egy-egy hangadó személy vezetői pozíciót feltételez magának, és elkezd uralkodni a gyülekezeten. E problémának a megoldása az előadó szerint az eucharisztikus közösség, ahol mindenki egyenlő. A második probléma a kultúraidegen, heves, nagy lángon égő istentiszteleti forma. Ennek megoldása szerinte egy egységes roma liturgia kialakítása lenne. A harmadik nagyon komoly probléma a romák pesszimista eszkatológiája, amiben állandó átok alatt levőknek érzik magukat, és Istentől kapni félnek, mert ha Isten adna is nekik valamit, az csakis valami rossz lehet. Ezt az Evangélium igazságával és egy optimista eszkatológiai tanítással lehetne ellensúlyozni, ahol világosan le van fektetve az az alapelv, hogy Isten egy jó Atya, aki jó ajándékokat akar adni az Ő gyermekeinek.

HEGEDŰS D. VIKTOR

Pályázat – FEET konferencia 2016

Posted on May 25th, 2016 by by admin

Az Evangelikál Teológia Alapítvány pályázatot hirdet teológiai oktatók és hallgatók illetve teológiai végzettséggel rendelkező személyek számára.

Tárgy:

Az alapítvány 1 személy részvételét támogatja a FEET (Fellowship of European Evangelical Theologians) 2016. augusztus 26 – augusztus 30. között Lutherstadt Wittenbergben megrendezésre kerülő konferenciáján. A konferencia témája: The Reformation – its Theology and its Legacy. A támogatás összege maximum 240 Euro.

A pályázat feltételei:

1. kommunikációképes angol nyelvtudás, a teológiai szaknyelv ismerete
2. teológiai végzettség vagy folyamatban lévő tanulmányok
3. aktív egyházi vagy gyülekezeti munka
4. a konferenciáról való beszámolás cikk formájában, melyben a támogató alapítványt is meg kell említeni

Jelentkezési határidő:2016. június 24.

Jelentkezés módja: A FEET honlapján (http://www.paternosterperiodicals.co.uk/european-journal-of-theology/conference-2016-introduction) való előzetes tájékozódás után alapítványunknál levélben névvel és telefonszámmal a következő e-mailcímen: evangelikal.teologia@gmail.com

A pályázó számokkal elkülönített bekezdésekben írja le röviden, hogy mennyiben felel meg a feltételeknek, és térjen ki arra, hogy várhatóan milyen módon tud profitálni a konferencián való részvételből munkája/szolgálata során. Szakmai önéletrajz, esetleges publikációk jegyzéke melléklendő.

Az elbírálás módja: A jelentkezők szakmai önéletrajza és a kísérő levélben foglaltak alapján.

A döntés időpontja: 2016. június 26.

A nyertest telefonon és e-mailben értesíti az alapítvány, így időben jelentkezhet a konferenciára.

Az Evangelikál Teológia Alapítvány honlapja: www.evangelikal.hu

Itt a korábbi konferenciák beszámolója is elolvasható: http://www.evangelikal.hu/?p=354

Doktori à la carte

Posted on February 27th, 2016 by by admin

Doktoranduszok 2. konferenciája az Evangelikál Teológia Alapítvány szervezésében

Időpont: 2016. április 11. hétfő, 14-18.30 Regisztráció: 13.30-tól

Helyszín: Baptista Imaház, Budapest VIII. ker. Nap u. 40.

Előadók:

Balla Péter (DRHE HDI)

“Az alkotó NEM pihen!” A theologicum passzívum és a mediopasszív igealakok kapcsolata

Berki Viktória (KRE HDI)

A szenvedés értelme – válaszkeresés az értelmileg akadályozott gyermekek szüleinek “miért” kérdésére

Kovács Hajnalka (KRE HDI)

A Zsoltárok könyvének kompozíciói

Lőrik Levente

Pillanatkép az ókori Jób-kommentárokról – mai tanulságokkal

Marton Zsolt (KRE HDI)

A szokolyai zsidó hitközség története

Nemeshegyi-Horvát Anna (KRE HDI)

A büszkeség, önfelmagasztalás, gőg szinonimái Pál apostolnál

Előzetes regisztráció április 7-ig az evangelikal.teologia@gmail.com e-mailcímen

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!